A rajz az oktatás Hamupipőkéje

      Pedagógusnak lenni soha nem volt könnyű, de mindig is szép hivatás, küldetés volt és lesz. A történelem során annyi kor és kór sújtotta az emberiséget, de így vagy úgy átvészeltük valamennyit.

A gyermekkornak valójában gyönyörűnek kellene lennie, mint amilyen a mindenkori gyermek is: gyönyörű, csodálatos! És voltak, vannak szerencsés sorsú gyermekek is szép számmal, Istennek legyen hála.

A történelmi kutatások felfigyeltek arra, hogy az ember a legősibb időktől fogva felfedezte és alkalmazta a rajzot úgy is, mint hasznos eszközt és azért is, mert örömét és gyönyörűségét lelte benne, akárcsak a képzőművészetben és a zenében egyaránt. Bizonyítékul szolgálnak a barlangrajzok, a piramisok, az ókorban készült szobrok, dísztárgyak stb.

A kisgyermek egészen apró korától rajzol a homokba ujjacskájával vagy ágacskával, szülei bosszúságára olykor a falra is, vagy az utca kövére.

Később gyakran jó önálló elfoglaltság a rajzolgatás, ameddig a szülő gyorsan igyekszik elvégezni egyéb feladatait illetve a közös rajzolgatás mondókák tanulása közben. Ahogy a kisember cseperedik, az óvodában és iskolában is rajzolnia kell. Így tanul idegen nyelveket, matematikát, természetismeretet, helyes viselkedést, közlekedést, sőt, még az írás és olvasás alapjait is innen meríti. Rajzol, ha kedveskedni akar szeretteinek, rajzol, ha szomorúnak és magányosnak érzi magát. Az első könyvei és a tankönyvei is sok, színes képpel vannak tele, hogy könnyebben és nagyobb örömmel sajátítsa el mindazt, amit meg kell tanulnia. A rajz, a festészet hűséges barátként kíséri az apró emberek életét és jó szolgálatot végez a kisgyermek szinte minden életterületén. Ennek ellenére sok pedagógus és szülő nem tartja fontosnak! Mondom én: méltatlanul. Hiszen amikor eljön a "nagy nap, Hamupipőke nem mehet el a bálba!" Oda csak "komoly tantárgyak" mehetnek, ők a "hivatalosak". Vagy mégsem?

A mesék mindig jól végződnek. És ha az eddig beérkezett pályázatokra tekintek, mindenképpen azt mondom, hogy a mi történetünk is jól fog végződni.

Azoknak a kedves szülőknek és pedagógusoknak, akik ebben segítették gyermekeiket, tanítványaikat, végtelenül hálásan köszönjük!

Hiszem, hogy még sokan lelik majd örömüket a rajzolás és a festés szépségeiben, akárcsak a fogalmazás varázslatos világában is. Azoknak a gyerekeknek, akik szívesen rajzolnak, üzenem, hogy ne búsuljanak, hiszen a felnőtt világ sem boldogulna rajz nélkül! Az épületek, a gépek, a csúcstechnológia vívmányai, a modern ruhák, játékok, a tetszetős csomagolás és ki tudná felsorolni valamennyit, mind- mind valakinek a ceruzájából pattantak elő! Úgyhogy csak így tovább! Éljen Hamupipőke! Éljenek a gyerekek!

Ipó Ildikó Imola,

az Ipó László Alapítvány elnöke.

2018. január 8. Kolozsvár, Erdély.